Évszázadok óta félreértjük Darwint. A természetben az együttműködés sokkal elterjedtebb, mint a versengés, mert az szolgálja inkább a túlélést és a reprodukciót. A fák élete például föld alatti hálózatba szerveződik, amit egy anyafa irányít – állítja korszakalkotó könyvében egy kanadai erdész.
Suzanne Simard életművéről nemrég Pulitzer-díjas könyv és hollywoodi sikerfilm készült. Ez még a sztártudósok esetében is ritka, egy – például az orvostudományhoz vagy a számítástechnikához képest – kevésbé megbecsült tudományterület ismeretlen képviselője esetében pedig egészen rendkívüli. Ám a Brit Columbia-i Egyetem erdészprofesszorának személyisége és felfedezése is az, így a visszhang nagyon is megérdemelt.
Simard nem kevesebbet bizonyít, mint hogy a fák egy bonyolult gombahálózaton keresztül a föld alatt kommunikálnak egymással. Az egész középpontjában egy anyafának hívott egyed koordinál, amely a hatalmas föld alatti hálózatok csomópontjaként gyógyítja és táplálja az erdő többi tagját. Amellett, hogy ők az erdő legnagyobb fái, aktívan támogatják a csemetéket azáltal, hogy gombákkal fertőzik meg őket, ellátva a kicsiket a növekedésükhöz szükséges tápanyagokkal.
Ha mindez nem lenne elég: amikor egy fa haldoklik, a gombahálózaton keresztül a vele genetikai rokonságban álló szomszédai felé pumpálja felhalmozott tápanyagait. Önmagán már nincs mit megmentenie, ám rokonaiban tovább élhet, ezért továbbadja utolsó erőforrásait. Egyetlen állatot sem ismerünk, amely efféle rutint tanúsítana – a fák viselkedése a földi élőlények közül egyedül az emberéhez hasonlítható. Az együttműködés ráadásul nem korlátozódik az egyes fajokon belüli segítségnyújtásra. A nyírfák például bonyolult szimbiózisban állnak a fenyőkkel: a már említett gombahálózaton keresztül évszaktól függően szénmolekulákat adnak át egymásnak. A forró, száraz nyáron a cukrokban gazdag nyírfák táplálják a naptól szenvedő fiatal fenyőket, utóbbiak pedig kora tavasszal és késő ősszel viszonozzák a szívességet. Egy másik példa: a lombhullató fák lombja biztosítja a fiatal tűlevelűeknek a szükséges árnyékot, a lehullott levelek pedig a talaj nitrogénforrásaként szolgálnak. Hosszú távon mindkét fél hasznot húz, erős és életképes lesz.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
Megértettem, hogy nekem nem szabad semmiféle kapcsolatot ápolnom azzal a világgal, ami úgy működik, hogy rámutat valamire és azt mondja, ez az enyém. Győrffy Ákos írása.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
